Biztos, hogy nem vagyok egyedül abban, hogy engem borzasztóan zavar a szemét. Az egyik bejegyzésemben már írtam is róla. Számomra elképzelhetetlen, hogy az utcán csak úgy simán eldobjak valami papírdarabot, vagy akármit. Szánalom és fortyogó düh vegyül bennem olyan emberek iránt, amilyeneket a hétvégén láttam. Sétáltam a főér felől az OBI/Kaisers/JYSK- hármas felé, és útközben ment találkoztam Kigyúrt Csávóval és partnerével Szoláriumbarna Cicababával. Cicababa kifújta az orrát egy papírzsebkendőbe, és a legtermészetesebb módon dobta le a zsebkendőt a földre. Na, én pont ezt a pillanatot kaptam el. Csávó észrevette ezt, és általánosan megfogalmazva azt dörmögte, hogy "Szójjonakineknemteccikszopjonle!". Én ilyenkor szuicid alkattá válok, és mindenféle életvédelmi megfontolásokat felrúgva szóvá teszem a dolgot, igaz elég bátortalanul, hogy esetleg nem-e lehetne-e a kukába-e dobni-e a zsebkendőt-e? Meg is kaptam a magamét, -Istennek hála, csak verbálisan- idézem:"Köcsög Újpest, szopjon le, tegyed bele te, ha nem tetszik, köcsög!"
Ezt a beszélgetést hallotta rajtam kívül még vagy 6-7 ember, közülük 4 férfi, de senki sem szólt!
Tehát, kedves Köcsög Újpest!
Azon túl, hogy le kéne szopnunk Kigyúrt Csávót, még a macájának a taknyos zsebkendőjét is bele kéne tennünk a köcsög kukánkba, hogy a köcsög Újpestünk ne legyen köcsög szemetes!
Vagy közösen, ilyen esetekben egymást támogatva kéne fellépnünk! Végül is, mi lennénk a jó oldalon, nemde!
 |
| Árnyékkép szemétből |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése