Homo Beemweicus

A latin megnevezés kiválasztásakor először „pongo”-t akartam írni, de rájöttem, hogy a pongo pymaeus latinul az orángután, és nem szerettem volna megsérteni egyetlen hosszúkarú vörösbundás rokonomat sem, hogy hozzájuk hasonlítok egy BMW tulajdonost!

A BMW tulajdonos egy nagyon-nagyon alacsony intelligenciájú faj, szimpla ösztönlény: eszik, alszik, megy, és sajnos szaporodik. A képen látható egyedet a szükség „pizzcsi-ért és üd-csiért” az újpesti Oxygen Wellness-be hajtotta, és természetesen hol máshol parkolna le, mint a zebrán!

A belső sávból hirtelen, index nélkül lekanyarodott az út szélére, megállt a gyalogátkelőhelyen, kirakta az elakadásjelzőt és bement az étterembe  zabálni!   Az egyed szétpatentolható szárú melegítőnaciban volt, fröccsöntött műanyag, láblerohasztó műanyag sportcipőben, kapucnis felsőben és fehér siltessapkában. 

A BMW-n P-s rendszám volt, mert, ugye, annyira nagymenők vagyunk, hogy behozzuk külföldről a verdát, de arra már gizdák vagyunk, hogy kifizessük a regisztrációs adót és a forgalomba állítás költségeit! Stílustalanság a köbön és csak a pénz bűze terjeng!

Ha már ott tartunk, hogy mi számít menőnek, hadd mondjam már ki: emberek, a BMW nem menő! Szép is, jó is de nem menő! A 3-as BMW a kölyök-BMW. A halálra izmozott M3-as BMW olyan, mint a vándorcirkuszban mutogatott „világ legerősebb törpéje”,  akinek ugyan duzzadnak az izmai, de a helyi kocsma csaposnéjának a sallerétől a falhoz repül. Az M3-a coupe-t a 3.0 literes gyári, széria X-Type Jaguar kiröhögi.

Az 5-ös BMW a német sörmárkák területi képviselőinek az autói, illetve dízel változatban a nyugdíjasoké. Az X5-ös terepjárót csak városban lehet használni, ami annyit tesz, mint egy hónapon át folyamatosan erektálva condomot viselni azért, hogy hátha épp most jön el az a havi egy szerencsés alkalom.

A 6-os BMW-knek pedig mind mozdulatlanul kellene parkolniuk valahol, mert a tulajdonosaik a börtönben töltik hosszas büntetésüket kábszerezés, kurvák futtatása és súlyos testi sértés miatt.